Kezdőlap > Magamról

Bemutatkozom

Szalay ’Netala’ László

Általános iskolai technika-matematika-számítástechnika tanár vagyok - informatikus-könyvtáros és pszichológiai terapeuta végzettséggel - régebben műszaki, technikai, ma már inkább a másik agyféltekéhez kötődő, „humán” érdeklődéssel.
Úgy három éve – erősen a hatvanadik felé járva – kezdtem el verseket írni. Előzmény talán csak annyi, hogy 90-ben egy mesekönyvem jelent meg "Zafi tündér csodálatos utazásai az Álmok és a Mindenféle Valóságok Birodalmában" címmel.

Egy versemmel tavaly a Montázs Magazin pályázatán kaptam elismerő, első helyezést. Itt, kicsit lejjebb meg is találod.

Naponta több órát töltök írással, olvasással.
Szeretem beleélni magam emlékekbe, helyzetekbe, mások érzéseibe. Senki ne kérje számon, sokszor magam sem tudom, mi az írásaim alapja.

Netala a "Ne találgasd, ki vagyok!" rövidített változata.

Festett tájakon

Festett tájakon
Magányom vezet egy tárlaton
Életem fogja a kezem
Balra, az első kép, hogy már létezem

Gyermekkor, jegenye ág
Széllel, mosollyal bélelt világ
A kémény otthonként szolgál
Háztetőn rozsdás szélforgó áll

Vágymadaram fészekaljnyi
Lelkes-pelyhes mindmegannyi
Szabadság rossz tanulója
Szárnyalásom elbukója

S lépek tovább, az idő tág
Kapujában színpaletták
Őrzik emlékét egy nyárnak
Testvéreknek, zajos családnak

Esőkönnyben ázik egy másik
Hamisságtól didereg, fázik
Kertjei, álmai megkopók
Őrült vágyaim meglopók

Majd széldúlta, tűzperzselt tarló
Keretbe emléket temető hó
Apám és anyám naplója
Elfeledett, meg nem értett szín-rózsa

Éjszakák didergő álmát váltják
Tanárok, tanulók, s az iskolák
Nincs horizont, nincs itt színvarázs
Majom-tudás, kit csíp vad darázs

Nyugtalan és nyughatatlan
Felhő fölött izzó katlan
Bosszúvágy, kalandvágy, festett ég
Távlati kép - nagyváros ég

Menekül, szűköl és jajdul
Ki útjára soha nem indul
Nincs e szokás-magányra mentség
Eleven tűz a sorsunk - velünk ég

Ajtón túl nagyterem
Képén szétmaszatolt menny
Vásznát moly rágta, az idő, a rabló
Mennyit ér vajon e földig érő tabló

Festő, költő, ecset, toll - örök csend
Éhezünk, vétkezünk - dalunkból kicseng
El nem hiszem, el soha nem fogadom
De utam, tárlatom meg nem tagadom