Mint mosolyod látomás pillantása
Hozzád fűzött remények illanása
Vággyá foszlott álmok villanása
Lehetnél teremtett világom mása

Égi sejtelemként
csend-végtelennel
őrjöngő viharral érkezem
Félelem nélkül fogd meg két kezem

Képzelt paloták, varázshegyek
Ma egyedül megyek
Talán vissza soha nem érkezek
Ma nélküled megyek

Élesen rajzolódik az indulás
Fonák, kopár világokba lát
Valahol egy harangkondulás
Helyettem álmodja ébredésem dalát

Harmattal nyíló féltés lennék
Könnyként felszáradó emlék
Álmaidon szélként elpihennék
Rám találna fény-virrasztó elméd

Kinyitottam szemem a széthulló világra
Felébredtem egy rég-remélt, ős-makacs ábrándba
Esőre, féltésre vágyok, mindhiába
Kitűnni akarnék, de megbénít elmúlásom fenyegető árnya

Emlékké álmodott arcok
Idővé csipkézett rézkarcok
Világaim virággá élesednek
Megszűnni vágynak, érdesednek