Az utolsó járat

  Futva érte el az utolsó éjszakai járatot. A város kelet felől kezdte megadni magát az érkező hajnal homályos fényeinek. Világosodott. Kabátját elhagyhatta valamelyik éjszakai mulatóban, mert iszonyatosan fázott. Nyári blúz volt rajta, igencsak rövidre szabott szoknyával. Pedig este izzasztó hőség volt. Tizenöt foknál is többet hűlt a levegő néhány óra alatt.
  Összeszorított fogakkal, körbe fonva karjait, előre hajolva, hogy háta ne érintse a jéghideg üléstámlát, görcsösen kapaszkodott saját magába. Sokszor hallotta, hogy ilyenkor nem tesz jót az alkohol. Hogy életveszélyesen megnő a kihűlés kockázata.
  Próbálta összegezni az éjszaka történteket. Egy fiúval táncoltak sokáig, egyre simogatóbb, összebújóbb mozdulatokkal. Máskor is így kezdődött. Hogy nevetett, csak nevetett. Ilyenkor, ha gátlástalan jó kedve kerekedett, szinte ragadtak rá a fiúk. Nem értette, ehhez miért kell annyit innia, de nem sokat törődött vele. Hétköznap, otthon, az iskolában egészen más embernek ismerték. Magfontolt volt, figyelmes. Bőven belefért a jólneveltek kategóriájába. Osztálytársai nem azért néztek fel rá, mert jó csajnak, vagány nőnek tartották, sokkal inkább a hozzáállása miatt. Nem tartotta se okosabbnak, se butábbnak magát, mint az átlag. Élvezte, hogy szeretik csipkelődő humorát, türelmét, okos beszólásait. Nem volt vezéregyéniség, de nem is a kirekesztettek közül való. Öltözködésével kizárólag a szombati bulik előtt törődött igazán. Amúgy mindegy volt, mit vesz fel. Az éjszaka, az más! Buliba indulás előtt órákig képes volt sminkelni, haját igazítani. Nem ritkán öt-hat ruhát is felpróbált, mire választott, melyikben induljon.
  Este nem tervezett előre. Hetek óta érezte, jó lenne végre valami komolyabb kapcsolat, de nem határozta el, hogy felszed valakit. Szokatlan volt, hogy egyedül indul. Általában nagyobb társasággal szeretett lógni, de az utóbbi időben a barátok valahogy kezdtek elmaradozni mellőle. Szólni senki nem szólt semmit, nem tett megjegyzést, de érezte, egyre inkább elhúzódnak tőle. Főleg a lányok. Nem tulajdonított nagyobb jelentőséget a dolognak. Tudta, kezd felnőttesebben viselkedni náluk. Hogy kezdi idegennek érezni infantilis társalgásukat, problémáktól mentes, naiv világukat. Nem nézett le senkit, de tudta, jó néhány év választja már el tőlük. Egyre több időt töltött a szobájában. Ilyenkor vagy zenét hallgatott, vagy megpróbálta leírni, rendezni kusza gondolatait.
  Ahogy a rosszul záródó ablak alatt kuporgott reszketve, novellája befejezésén gondolkodott. Egy asszony, aki menekül a felelősség elől. Tudta, a saját anyjáról íródik a történet. Talán ezért is akadt el néhány oldal után. Tartott tőle, ha egyszer elolvassa, akkor rosszul esik majd neki. Szabad-e egyáltalán gyerekként kritizálnia? Hiszen mindig mindent megtett érte. Mekkora áldozatot kell hoznia majd, ha saját gyereke lesz? Vajon képes lesz rá?
  Feje pillanatról pillanatra előre hanyatlott. Nem akart elaludni. Félt a megfázástól. Erősen hitte, hogy éberen jobban tudja kontrollálni egészségi állapotát. Aztán végül lelke mégiscsak megadta magát teste követelésének. Borzongató, jéghideg álomba merült.
  Befagyott tó fölött repültek. Nem tudta kivenni, melyik fiú az, aki ölében tartja. Nézte az alattuk száguldó náddal, jégdarabokkal telehintett, természet alkotta tükör felszínét. A telihold meg-megcsillanó, képe mint elsüllyedt farsangi lámpás vibrált alattuk a mélyben.
  Rettenetesen fázott. Egyre erősebben fonta karjait a fiú nyakára, minél több melegséget lopva bronz-sima bőre, ezüst-fém érzéséből. Gyermekkori cserépkályhájuk jutott eszébe. Mennyire szeretett hozzá tapadni didergős estéken.
  Nem szóltak egymáshoz. Valahogy belül, lélekben kommunikáltak. Mindketten tudták, ébredés után lehetetlen lesz elmesélni, miről beszélgettek ezen a jégtenger felett repülő éjszakán.
  Áthatották egymás minden mozdulatát. Testük, lelkük kéjesen beleremegett az elragadtatásba. Ő pedig egyre határozottabban érezte, ha most elengednék egymást, az maga, a pusztulás lenne számára. Saját fizikai energiái annyira kimerültek, hogy a fiú testének melege nélkül a biztos halálba zuhant volna.
  Forogott velük a mindenség. Élettel, átható mámorral, otthonos melegséggel telt meg a levegő körülöttük. Érzékeik ismeretlen dimenziókban szárnyaltak. Minden jelzés, szín, hang és illat összefolyt. A dolgok minősége eltűnt. Valami ősi ritmusban egyesült a világ összes létezője és gondolata. A kéj körbefutotta élményeik terét, túláradt lehetőségeik végtelen hegyláncai fölött. Bolygónyi vágyak, álmok, késztetések vibráltak bennük és körülöttük.
  Végül alábbhagyott a szárnyalás. Olyan érzéssé vált, mint amikor repülőgéppel landol  valaki egy ismeretlen földrész ismeretlen országában. Percekig a hátán feküdt. Az elégedettség látomása még sokáig csodálatos tájakkal, érzésekkel varázsolta el. Aztán a perzselő napfény, az ezerszavú madárraj, a szivárvánnyal szegélyezett tisztás fű és fenyő illatú hullámzása, mind-mind monoton, reszkető félelembe zuhant át. Az érzésbe, hogy nagyon-nagyon hideg van, hogy nagyon-nagyon egyedül van, és hamarosan meg fog halni.
  A járaton vele egykorú fiatalok utaztak. Nevetgélés, énekhang, felpörgött beszélgetés foszlányai ébresztették a fagytól deres, hajnali valóságba. Odakint mindent belepett a jeges zúzmara ezüstös lehelete. A járdák, oszlopok házak sziluettje fagyként rajzolódott tudatába. Kezének, lábának, egész testének remegése elviselhetetlenné vált.
  Anyjára gondolt, akinek soha nem bocsátotta meg, hogy annyiszor hagyta magára éjszakánként. Ha most bosszút akarna állni, itt halna meg, a haza felé tartó éjszakai járaton. A rendőrség lehet, megállapítaná, kivel töltötte az utolsó éjszakát, a halottkém pedig a látleletben leírná, milyen csodálatos volt azzal a fiúval. A tanúk elmondanák, hogy részegen miket kiabált saját anyjáról a külvárosi éjszakába.
  „Szóval, lefeküdtem vele.” – állapította meg, de a kétsége mást mondott: – „Lehet, hogy mégse?”… „De akkor minek ez a felhajtás?” – Egyre zavarosabbnak találta saját gondolatait. – „Álmodtam volna az egészet?”
  Szinte kényszerítette magát, hogy visszaaludjon. Lehetetlen feladatnak tűnt, hogy így, elkékült szájjal, elgémberedett végtagokkal megadja magát a halál e kistestvérének, de végül mégiscsak sikerült elveszítenie éber tudatát. Nem tudhatta álom, vagy ájulás ragadta el. A bosszú gondolata dolgozott benne, annak meg igazán mindegy volt.
  Édesanyját látta egy férfival, ahogy egy befagyott tó felett repülnek a jéghideg, holdfényes éjszakában. A férfi az ölében tartotta. Anyja reszketett a hűvös, sivító szélben. Hófúvás közeledett. Anyja egyre erősebben karolta a férfi nyakát. Bárki azt hihette volna, az élete függ ettől a szorítástól.
  „Nagyon fázom.” – mondta annyiszor hallott, szeretett hangján.
  Felnőtt, nagylány volt, nem kellett sokáig gondolkozzon, mit lát. A két ember fergeteges, kéjes forgószél-táncba kezdett. Szívük, mozdulataik ritmusa eggyé vált, majd szétterjedt a látható világ fagytól övezett határain túlra. Érezte, elvész, megszűnik ebben a látomásban. Lénye kicsi, érzékelhetetlen ponttá zsugorodott. Megszűnt számára minden létezés. Nem tudhatta, mennyit tölt ebben a semmi és a minden határán feszülő sötétségben. Ahogy alább hagyott a felnőttek lelkesedése, ahogy lassult táncuk hullámzása, úgy nyerte vissza fokozatosan tudatának valamennyi, apró részletét.
  Egy szó motoszkált, zakatolt, követelőzött benne, amint a vadidegen fiú kabátot terített rá.
  - Megfagysz, bakker! – hallotta valahonnan, nagyon messziről. – Meg akarsz dögleni?
  - Ne… nem… - suttogta inkább csak maga elé, mint válaszul. – Csak megálmodtam a születésem.
  A fiú zavart mosollyal nyugtázta:
  - És be is kattantál, igaz?
  - Ja. Be. Rendesen…
  A fiú egészen a kertjük kapujáig kísérte. Később nem emlékezett rá, megköszönte-e a segítséget. Soha többé nem látták egymást.
  Óvatosan lopakodott a szobájába. „Majd azt mondom, kettőkor itthon voltam.”
  Hajnalodott. Kivette legutolsó, félbe hagyott novelláját a fiókból. Apró darabokra tépte a papírkosár fölött. Ruhástól dőlt végig az ágyon. Álomtalan, mély alvásba zuhant.


2014. november 10.
Netala


Fészen itt találsz: https://www.facebook.com/szalaynatala
Megjelent köteteim: https://undergroundbolt.hu/catalogsearch/result/?q=netala