Régebbi verseim
|
Amikor Benned
|
Buborékok Éjszakai meditáció Szemei nyílnak álmodó hegyeknek Éj-melegben fürdő eltávozott lelkek Nem kapkod, semmit már nem akar Nem fázom, gondolat, ha őrzőn betakar Öregség Füstös állomáson vontatás zaja Füttyent a sors, váltód fű takarja Átálmodott évek, átázott töltések Biztonsággá feledett oldódó kötések Ezotér Szívcsakrában perdül a tánc Gyökereidre jól vigyázz! Talánnyá szül örökös láz Napfonaton vágy sikolt át Iskola Mákbimbó mámort tervezőn Bontja álmát harmatos mezőn Vagy csak képzelem, hogy büszke? Elmémet tananyag szabta ily szűkre? Életszeretet Barna éj, sárga lég, zöld-fürdő reggelek Piros ég, lila hegy, fehér álomba ébredek Ittas szó, tétova félsz, hírmondó maradsz Harminckettedik világvége útján haladsz |
|
Hiánnyá gyűlöltelek |
Buborékok 2 Félelem Kristálypoharakon tör meg átlátszatlan fénnyel Hamisan ígérget, halogat földhöz láncolt éjjel Hogy szárnyak, zuhanás, mámor csak az élet Kialvó lámpák, tört vágyak - talán tőlük félek Költészet Verses napjaim számolatlan Hullámok hátán úszok mozdulatlan Csend-barlang álmodó mélyében Szavakká osztódok szunnyadó méhében Emlék Káposztalepke nap-villanásában Csíkbogarak nesz-surranásában Találom magam, zümmögő világban Gyermekkorom álmom-mámorában Szerelem Szerelemből szerelembe térve Álmokkal kiülni semminek egére Felhőkké gondolni, érinteni társat Ólomsúly kiváltság érezni ily vágyat Másnap Hideg hajnalok, árvák, befogadnak Hitele nincs a könyörgő szavaknak Kiszáradt poharak hamisan csengenek Virrasztó fellegek köddel perlekednek |
|
|
Buborékok 3 Miről, miért? Miről beszélnek az avarral takart rögök? Mitől élednek újjá tavasszal a reggeli ködök? Miért éles a szél, mely arcodba vág? Miért érzed, menni kell, menni kell mindig tovább? Szolgálód Lakomák mocskát takarítja álmodón Konyha kövét súrolja odaadón Hajnalban kel, éj-későn napestig Éltét dologba feledve tengeti holtodig Elégedettség Zsebedben a világ összes vagyona Tiéd e bús idő minden asszonya Korlátok nélkül élsz, dúsan, gazdagon Égből csüng magányod hajszál-madzagon Evolúció Kenderből kalásszá Magból hosszú szárrá Virágból szerelembe Bölcsőből végtelenbe Éjjeli történet Mályvavirág égalján a furfangos este Tücsökszárnyon indul dámává kifestve Széjjelmázolt arcán holdvilággá feslik Hajnalra szájfénye harmatként szétfoszlik |